A tanulmányban Dr. Lázár-Staár Ágota felszámolási ügyeket intéző titkárként gyűjtött tapasztalatait foglalja össze a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a). pontja alapján indult ügyekkel kapcsolatban, különös tekintettel a felek bizonyítási terhére.

 

 

 

 ``Bevezetés

Tanulmányomban felszámolási ügyeket intéző titkárként gyűjtött
tapasztalataimat foglaltam össze a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a).
pontja alapján indult ügyekkel kapcsolatban, különös tekintettel a
felek bizonyítási terhére. Rövid bevezető után arról írtam, hogy
milyen mellékleteket kell tartalmaznia a Cstv. szerint hiánytalan a).
pontos kérelemnek, majd érintettem a szerződésen alapuló követelés, a
fizetési felszólítás, a vitatás, valamint a számlák megküldésének
kérdéseit, minden esetben megjelölve, hogy az kinek a bizonyítási
terhe, kitérve azon problémákra is, melyekkel a titkári ügyintézésem
során gyakran találkoztam, mely kérdésekre azonban a jogszabály nem ad egyértelmű iránymutatást.

Jogszabályi háttér

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX.
törvény (továbbiakban Cstv.) 6.§ (3) bekezdése utal a polgári
perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényre (továbbiakban Pp.)
mint a csőd-és felszámolási eljárások eljárásjogi szempontból releváns
háttér-joganyagára azon kérdésekben, melyekről a csődtörvény maga nem tartalmazna rendelkezést.
A Pp. 3.§ (3) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása
- ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A
bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási
indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás
esetleges sikertelensége törvény eltérő rendelkezése hiányában a
bizonyításra kötelezett felet terheli.
A Pp. 164. § (1) bekezdése szerint pedig a per eldöntéséhez szükséges
tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében
áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.
A kérelem (Cstv.27.§ (2) bekezdés a). pontja)
A felszámolási eljárásban a hitelezők leggyakrabban a Cstv. 27.§ (2)
bekezdésének a). pontja alapján kérik az adós felszámolásának
elrendelését. Ezen jogszabályhely rendelkezése szerint a bíróság az
adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha szerződésen alapuló
nem vitatott, vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát
követő 15 napon belül sem egyenlítette ki, vagy nem vitatta, és az ezt
követő hitelezői írásbeli fizetési felszólításra sem teljesítette.
Törvényi vélelem az adós fizetésképtelenségére vonatkozóan a Cstv. 24.
§ (3) bekezdése alapján állítható fel.
A fentiek értelmében az alábbiakat kell tartalmaznia a hitelező
felszámolási eljárást kezdeményező kérelmének, amennyiben azt a
Cstv.27.§ (2) bekezdésének a). pontjára alapítja:
Igazolnia kell, hogy a felek között szerződéses kapcsolat áll fenn.
Igazolnia kell azt is, hogy az adós vele szemben fennálló tartozása
nem vitatott. Ezt egy olyan fizetési felszólítással tudja igazolni,
amelyet a követelés lejártát követő 15 nap elteltével postázott az
adósnak, akkor, ha ezen fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően
az adós a követelést igazolható módon nem vitatta, esetleg azt
kifejezetten el is ismerte.
Igazolnia kell továbbá a Cstv. 27.§ (3) bekezdésében írtak szerint
tértivevénnyel, vagy ajánlott postai szelvénnyel, hogy a fenti
fizetési felszólítást az adósnak megküldte, és mindezek ellenére
kijelenthető, hogy az adós nem teljesített.
A követelés alapjául szolgáló számlákkal tudja igazolni, hogy a
követelés valóban lejárt, illetve, hogy az ott írt esedékességhez
képest helyes a fizetési felszólítás keltezése.
Meg kell fizetnie az eljárás illetékét, és a közzétételi díjat.
Amennyiben jogi képviselővel jár el, csatolnia kell a jogi képviselő
részére adott meghatalmazást
Szerződésen alapuló tartozás
A fent írt kritériumokat sorba véve, először is a felek közötti
szerződés kérdése merül fel. A Cstv. nem kívánja meg az írásbeli
szerződést, így a felek közötti szóbeli szerződésre történő
hivatkozás, esetleg a szerződés ráutaló magatartással történő
létrejötte (az adós megrendelést küldött a hitelezőnek, aki eleget
tett a megrendelésben foglaltaknak) is elfogadható, feltéve persze, ha
magának a szerződéses viszonynak a fennálltát az adós sem vitatja.
Amennyiben ugyanis az adós vitatná, hogy közöttük szerződéses
jogviszony áll fenn, a hitelező bizonyítási terhe ennek ellenkezőjét
bizonyítani. Ilyen esetekben nyilván sokkal problémásabb és
nehézkesebb egy nem peres eljárásban a szóbeli, esetlegesen ráutaló
magatartással létrejött szerződés bizonyítása, ezért összességében
elmondható, hogy mindenképpen az írásbeli szerződés a legcélravezetőbb a felek között, akármi is történjen a későbbiekben.

Ha végül nem sikerülne a hitelezőnek a felek közötti szerződéses
jogviszonyt igazolni, a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül
elutasítja hivatkozva a Cstv. 25. § (1) bekezdésének c). pontjára,
feltéve, hogy egy ezt megelőző hiánypótlásban a bíróság felhívta a
hitelezőt ennek igazolására, aki azonban a hiánypótlásnak eleget tenni
nem tudott.

E körben térek ki arra a problémára is, hogy az adós gyakran
hivatkozik a köztük fennálló szerződés érvénytelenségére, melynek
vizsgálata azonban a felszámolási eljárásban eljáró bíróságnak nem
feladata, hiszen ez egy nem peres eljárás, melynek keretein belül
rendkívül aggályos lenne egy "burkolt" szerződés érvénytelenségének
megállapítása iránti pert lefolytatni. Ilyen esetben a feleknek
lehetőségük van a fenti per megindítására hivatkozva és ezt igazolva,
a felszámolási eljárásban az eljárás felfüggesztését kérni a Pp. 152.§
-a alapján, ha a felek kereseti kérelmének elbírálása egyértelműen a
felszámolási eljárás előkérdésének tekinthető.

A hitelező bizonyítási terhe: a fizetési felszólítás

A fizetési felszólítással szemben a jelenleg hatályos jogszabály
leginkább formai követelményeket támaszt. A korábban hatályos Cstv.
tartalmi követelményeket is meghatározott, de a gyakorlat ennek
szükségességét nem igazolta.
Ami a formai követelményeket illeti, azok az alábbiak:

írásbeli legyen
a teljesítés esedékességét követő 15. napon túli legyen a keltezése
igazolható legyen az adós részére történő megküldése
Két tartalmi követelményt mégis kidolgozott a bírói gyakorlat, melyek
az alábbiak: az ebben írt összeg ne legyen alacsonyabb a kérelemben megjelölt adósi tartozás összegénél amennyiben kamat megfizetésére nem hívta fel a hitelező az adóst a fizetési felszólításban, úgy a kérelemben sem követelhet kamatot, mivel a fizetési felszólításban foglaltakon a kérelem nem terjeszkedhet túl.
Más szóval, azon tartozást, melynek megfizetésére a hitelező az adóst
fizetési felszólítással nem hívta fel, a kérelemben már nem követelheti.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Pp. szabályai alapján ne lenne
lehetőség a kérelem kiterjesztésére az eljárás során, esetlegesen az
időközben lejárt újabb tartozásokra. Ez esetben ezekre vonatkozóan
újabb fizetési felszólítást kell csatolnia a hitelezőnek.

Külön kell foglalkozni még e körben a fizetési felszólítás helyes
keltezésével. Ehhez elengedhetetlen, hogy a hitelező csatolja azon
számlákat, melyeket megküldött az adósnak, aki azokat átvette, azonban a számlán feltüntetett esedékesség időpontjáig nem fizette meg az abban foglalt tartozást. Amennyiben pedig számla kiállítására nem került sor, pl. (banki hitelszerződés esetén), úgy a hitelezőnek a
kérelmében meg kell jelölnie a követelés pontos esedékességét.(lejártát).

A fizetési felszólítás helyes keltezése tehát minimálisan ezen számlák
esedékességét, illetőleg a hitelszerződés szerinti esedékességet
követő 15. napot követő nap, mivel a jogszabályalkotó egyfajta
"türelmi időt" szabott az esedékességet követő 15 napban, mely
időtartam alatt az adós még minden szankció nélkül teljesíthet.
Amennyiben a fentiekben részletezetteknek megfelelő fizetési
felszólítást az adós nem tud csatolni, a kérelmét érdemi vizsgálat
nélkül el kell utasítani a Cstv. 25. § (1) bekezdésének f). pontja
szerint.

Fontos még a fizetési felszólítás megfelelő kézbesítése az adós
részére, mely körben a Cstv. 27.§ (3) bekezdése a tértivevénnyel
igazoltan megküldött fizetési felszólítást (melyből egyértelműen
kitűnik, hogy azt az adós részéről ki, és mikor vette kézhez), illetve
az ajánlott postai szelvénnyel történő feladást fogadja el. Ez utóbbi
esetben kézbesítési vélelmet fűz az ajánlottan megküldött levél adós
általi átvételéhez a feladástól számított ötödik munkanapon.
A faxon, e-mailben történő megküldés csak abban az esetben fogadható
el, ha a hitelező csatolni tud egy olyan válaszlevelet az adós
részéről, melyben az adós beazonosítható módon hivatkozik ezen fax,
vagy e-mail üzenet átvételére. Ellenkező esetben ui. ezek adóshoz
történő megérkezése nem igazolható megfelelő módon, ezért nem is
fogadható el. A Cstv. Kommentár azt is egyértelművé teszi, hogy a "nem
kereste" postai jelzéssel a hitelezőhöz visszaérkezett fizetési
felszólítás szintén nem tekinthető kézbesítettnek, mivel a Pp. csak a
bírósági iratok kézbesítése esetében állít fel kézbesítési vélelmet,
ezen postai visszajelentések alapján nem.

Az adós bizonyítási terhe: a határidőben történt vitatás igazolása
Amennyiben a hitelező a fentebb részletezettek szerinti bizonyítási
terhének mindenben eleget tett, az adós két féle módon mentesülhet a
felszámolása elrendelése alól: ha a felszámolási eljárás során
megfizeti a tartozását és ezt igazolja is, illetve amennyiben a
jogszabályban foglaltaknak megfelelő vitatást tud csatolni.
Az adós vitatásával szemben a Cstv. 27. § (3) bekezdésében írtaknak
megfelelően támasztott leglényegesebb követelmény az, hogy írásban
történjen, és a fizetési felszólítás kézhez vétele előtt keltezze és
postázza a hitelező részére. Amennyiben a vitatás keltezése és a
hitelező általi kézhez vétele közötti időpontban veszi át az adós a
hitelező fizetési felszólítását, úgy a vitatása jogszabályszerű lesz,
mert ez csak úgy lehetséges, ha a vitatása korábbi keltezésű, mint
amelyik napon kézhez veszi a fizetési felszólítást.
A vitatás kézbesítésére ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint a
fizetési felszólítás kézbesítésére. Igaz ez a faxon, illetve e-mailben
küldött vitatásokra is.

Ami a vitatással szemben támasztott tartalmi követelményeket illeti,
nos ilyet a jogszabály nem határoz meg. A bírói gyakorlat pedig e
tekintetben úgy alakult, hogy elegendő, ha egyértelműen kiderül a
vitatásból, hogy abban az adós vitatja a követelést, nem pedig
elszámolást kér a hitelezőtől, esetleg egyeztetést kezdeményez vele
stb. Amennyiben azonban a hitelező kifogásolja, hogy nem azonosítható
be egyértelműen, hogy mely követelést vitatja az adós, - tekintve pl.,
hogy több jogviszony is fennáll a felek között, - az adósnak kell
bizonyítania, hogy a vitatást az eljárás tárgyát képező követelés
vitatására szánta. A legjobb tehát, ha ez eleve egyértelműen kiderül a
vitatásból, oly módon, hogy az adós feltünteti a számlák számát, vagy
hivatkozik a felek között fennálló szerződésre.
Ha az adós sikeresen bizonyította, hogy határidőben vitatta a
tartozást, az eljárást a Cstv. 27. § (6) bekezdésére, azaz arra való
hivatkozással, hogy az adós fizetésképtelensége nem nyert bizonyítást,
soron kívül meg kell szüntetni.

Ez természetesen nem zárja ki a hitelező azon jogát, hogy peres úton
érvényesítse ugyanezen követelést, hiszen a bíróság nem a követelés
sorsát dönti el a felszámolási eljárásban, hanem mindössze azt
vizsgálja, hogy a fizetésképtelenségi feltételek fennállnak-e az adós
tekintetében, vagy sem.
Ha viszont a vitatás elkésett, azaz az adós csak a fizetési
felszólítás kézhez vételét követően küld vitatást a hitelezőnek, a
tartozás kiegyenlítése nem minősül tartozás-elismerésnek, az a
teljesítés polgári peres eljárásban történő visszakövetelését nem
zárja ki. (Cstv. 27.§ (3) bekezdés). Ezúttal ez nyilvánvalóan az adós
lehetősége.

A számla megküldése az adós részére
Igen gyakori problémát jelent a Cstv. 27. § (2) bekezdés a). pontja
alapján indult felszámolási eljárásokban, hogy az adós arra
hivatkozik, hogy bár valóban szerződés áll fenn köztük, a számlákat
azonban nem küldte meg a hitelező a részére, ily módon a Ptk. 303.§
(3) bekezdése értelmében a jogosult (hitelező) késedelme kizárja az
adós késedelmét, hiszen számla hiányában nem állt módjában
teljesíteni.

Ilyen esetekben, - bár kétségkívül ezen hivatkozással gyakran
visszaélnek az adósok, - a bíróságnak nincs más választása, mint
felhívni a hitelezőt annak igazolására, hogy a kérelme alapjául
szolgáló számlákat megküldte az adósnak. Ezt a fizetési felszólítás
megküldéséhez hasonlóan a Cstv. 27. (3) bekezdésében írt módon tudja
igazolni. Nem fogadható el, amennyiben azt igazolja, hogy a fizetési
felszólítással egyidejűleg küldte meg a számlákat, mivel ez esetben az
adósnak a fizetési felszólítás kézhez vétele előtt lehetősége sem volt
teljesíteni.

Gyakran nem tudják igazolni a hitelezők a számlák tértivevénnyel, vagy
ajánlott postai szelvénnyel történő megküldését, hiszen a megküldéskor
nem gondolnak erre, és sima postai levélben küldik a számlákat.
Ilyen esetben az eljárást szintén soron kívül kell megszüntetni, mivel
az adós fizetésképtelensége akkor, ha számlákat valóban nem kapott,
(és ilyen módon megfizetni sem tudott), nem állapítható meg.
E körben is célszerű tehát a hitelezőnek legalább ajánlott szelvénnyel
postázni minden dokumentumot az adós részére, hogy az szükség esetén utóbb bizonyítható legyen.``

 

Na kérem szépen ez a legjobb és leghatékonyabb módszer. Kielégiti mind a szubjektív, objektív bajtársakat. Ad időt a cégnek, de záros határidőn belül következményekkel kell számolni a cégnek. Elég egy htelezőnek is elindítania. Tavaly 40000 Ft volt az illeték. 15.000 Ft közzételi díj. De beadványunk pontos beadása előtt hívjuk fel a bíróságot és kérdezzük meg.

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Felszámolási eljárás
Business Store Károsultak Lapja - © 2008 - 2025 - businesstorekarosultak.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat